Csodapercek a gyerekházban -korai fejlesztés

 

A gyerekek idegrendszere folyamatos fejlődésben van. Az agy működése, a mozgáskoordináció, a figyelem, a beszéd, az érzékelés és az érzelmi szabályozás egyszerre, egymással összhangban érnek. A gyógypedagógus arra is felhívta a figyelmet, hogy előfordulhat: ez a folyamat lassabban zajlik, vagy a különböző területek nem ugyanabban az ütemben fejlődnek.

Feltette azt a kérdést is, hogy ki az, aki „együttműködő gyereket” szeretne – és mit?

 A válasz lényege:  az édesanyának (és természetesen az édesapának is) a saját gyermekére kell ráhangolódnia úgy, hogy közben önmaga is megmaradjon. Nem szabad tartósan háttérbe szorítani a saját igényeit és vágyait. A szülő-gyermek kapcsolat folyamatosan változik a gyermek növekedésével: más és más kerül benne előtérbe, de a legfontosabb mindig az egyensúly – hogy a szülő egyszerre figyeljen saját és gyermeke szükségleteire.

Lelkileg egészséges gyereket általában kiegyensúlyozott szülő tud nevelni. Az érzelmileg stabil, magára is figyelni képes felnőtt biztonságos hátteret ad, amelyben a gyerek is szabadon fejlődhet.

A foglalkozást vidám, a gyerekek számára motiváló ráhangoló tevékenységekkel indítottuk. Mondókázással, énekléssel és különféle mozgásos játékokkal teremtettünk oldott, aktív légkört, amely segítette a figyelem fókuszálását és a közös munkára való is jelent valójában jót tenni egy kisgyerekkel. A tornagyakorlatok során a gyerekek lehetőséget kaptak arra, hogy átmozgassák magukat, fejlesszék nagymozgásukat és koordinációjukat.

 A foglalkozás egész ideje alatt többféle fejlesztőeszköz állt rendelkezésükre, amelyeket szabadon kipróbálhattak és használhattak. Ezek segítségével különböző készségeiket – például finommotorikát, érzékelést, figyelmet és problémamegoldást – is gyakorolhatták. Az eszközök sokszínűsége hozzájárult ahhoz, hogy minden gyermek megtalálja a számára érdekes és megfelelő tevékenységet.

 A csoportos játékok mellett lehetőség nyílt egyéni fejlesztésre is. A gyerekekkel személyre szabott feladatokon dolgozhattunk, figyelembe véve egyéni szükségleteiket és fejlettségi szintjüket. Így mindenki a saját tempójában fejlődhetett, és külön figyelmet kaphatott azokban a területekben, ahol erre leginkább szüksége volt.