Az életkori sajátosságokat figyelembe véve, a
fokozatosság elvét követve az egyszerű mondókáktól indultunk el. Ezeket versek,
dalok és szerep játékok követték, majd az egyszerűbb jelenetek után eljutottunk a "hosszabb lélegzetű" meséig. Most a Télapó és Boribon játszotta a főszerepet. A
történetben megjelent a kis szánkó is, amellyel Boribon érkezett.
Az óvodapedagógus ölében ülő gyermek testközelből, biztonságban és szeretett felnőttjére figyelve hallgatta a mesét: élvezte annak hangzását, ritmusát, valamint a mozgó Boribon báb játékát.
Az anyanyelv iránti szeretet az első énekek
bűvöletében születik meg – most is a „Hull a pelyhes fehér hó” és a „Télapó itt
van, hó a subája” dallamokat énekeltük.
A mondókákhoz időnként tréfás, nyelvtörő verseket is kapcsoltunk, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem segítik a helyes artikuláció, a hanglejtés és a hangsúly elsajátítását is.
A bábok
feladata pedig az, hogy támogassák a gyermeket a ritmus örömének
felfedezésében.


























Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.