Föld napja

 

                                                     Ültess fát,

                                               társ a lélegzésben.

 

Ahová megyek,időt hagyok magam után:

egy gödörnyi földben, egy közös mozdulatban

azokkal, akiket tisztelek és szeretek.

 

Szülők és gyerekek keze nyoma ott marad a gyökerek között.

Egy kisvárosban ahol dolgoztam japáncseresznyefát ültettünk együtt.

Nem tudom, hogyan nőtt azóta de emlékeimben él,

ahogy ők is.

 

Most máshol vagyok    "más földön" dolgozom,

és ott is gyökeret ereszt valami: egy japán fűz,

amit ősszel metszettem meg, reménnyel.

És nézzétek, milyen szép ez a különleges,

lombhullató dísznövény.

 

Tavaly megpróbáltam gömbformára nyírni.

A nagypapám tanított meg az erdő szeretetére.

Az év minden évszakában kigyalogoltunk az erdőbe,

egy vadász barátjához.

A ház ott állt a fák között,

mint egy kis mézeskalács házikó az erdő közepén.

 

Ott tanultam meg figyelni:

a levelek hangját,

a csend súlyát,

az idő lassú lélegzését.

Azok voltak a szép idők de a jelen a miénk.

 

Éljük meg úgy, hogy egyszer majd erre is úgy emlékezzenek: ez volt a mi örökségünk.

 

Boldog Föld napját

Forrás: Vörös Éva