A nagymozgásos gyakorlatokat a nagyobb gyermekeknél
végeztük, akiknél a járás, futás, ugrás és egyensúlyozás már szépen
kialakulóban van. Ezek a gyakorlatok alapvető szerepet játszanak a gyermek
testtudatának, térérzékelésének, valamint a gravitációhoz való alkalmazkodási
képességének fejlődésében. A nagymozgások fejlesztése kiemelten fontos a
vesztibuláris rendszer (egyensúlyérzékelés) és a propriocepció (mélyérzékelés,
testhelyzet érzékelése) megfelelő éréséhez. A nagymozgás-fejlesztő
tevékenységek csecsemőkorban passzív helyzetekből indulnak, és fokozatosan
válnak aktívvá. A legfontosabb a szabad mozgás biztosítása. A gyógypedagógus-fejlesztőpedagógus hangsúlyozta, mennyire fontos a hason fekvés, mivel ez a testhelyzet erősíti a
nyak-, hát- és vállizmokat, ami elengedhetetlen a későbbi felüléshez és
kúszáshoz.
A kisebb babákat hengerléssel és gurulással segítettük
abban, hogy a hátukról a hasukra, majd vissza tudjanak fordulni. A gurulás
során a test két oldalának együttműködése fejlődik, ami a későbbi keresztező
mozgások alapját képezi.
Az édesanyák tanácsokat kaptak a lábjátékokkal
kapcsolatban is. Amikor a gyermek elkezdi felemelni a lábait, finoman
megérintettük a talpát, akár csörgőt is helyezve rá. Ez a tevékenység fejleszti
a csípő- és hasizmokat, valamint előkészíti a kúszás mozgását.
Kisgyermekkorban, a járás megjelenésével a mozgástér kitágul, és a koordináció finomítása kerül előtérbe. Ennek érdekében akadálypályát építettünk, ahol átmászást, alábújást és egyensúlyozást gyakoroltunk.
